Szent Gellért hegye és a boszorkányok

Dr. Dömötör Sándor (Budapest, 1908. február 24. – Budapest, 1986. január 15.) magyar néprajzkutató, nyelvész, muzeológus. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1926-1930 között. Ez időszak alatt gyűjtötte össze Dunaszentgyörgy népnyelvi anyagát. A Szegedi Egyetemen Solymossy Sándor tanítványa lett, és 1930-ban a betyárromantikáról szóló disszertációjával doktorált. 1931-1932-ben gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumánál. 1933-1935 között hivatalnokként dolgozott (a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjánál). 1936-1944 között a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjának balatonkenesei üdülőjének volt az igazgatóhelyettese. 1949-1957 között a szombathelyi Vasvármegyei Múzeum igazgatója. Majd az 1969-es nyugdíjazásáig, a Népművelési Intézet főelőadójaként tevékenykedett. Vezető szerepe volt a honismereti mozgalom megindításában. Folyamatosan jelentek meg tanulmányai az Ethnographia folyóiratban és a Savaria Múzeum évkönyveiben. Kötetünk a szerző két tanulmányát tartalmazza a boszorkányság köréből.