Magamhoz rendeződtem

Nemcsak hajdani családtörténeteink, de a közelmúltunk is tele van lezáratlan történetekkel és megválaszolatlan kérdésekkel, amelyeknek egy része epigenetikusan átörökítődik belénk. A kötetből az is kirajzolódik, hogy az élet veszélyes – és minél kevésbé az, annál kevésbé élet. Az elmúlt időkben mások bőrébe bújva több monográfiát írtam, ebben a kötetben azonban leginkább magamhoz rendezem a hozzám kapcsolódó történeteket: úgy, ahogyan megéltem őket. Egyéni emlékeim egy részét rögzítettem, s ezek meglehetősen személyes hangvételűek lettek. Talán túl kitárulkozó ez a kis kötet, ám reményeim szerint nem váltam magamutogatóvá. Epizódokba sűrítve egy meglehetősen viharos évszázad kelt életre benne. Régóta halott emberek élednek fel egy–egy történet vagy anekdota kedvéért. Az alapvetően fontos kérdésekre viszont nincsenek és nem is lehetnek végső válaszok, csupán azokat kereső próbálkozások.
ARDAY GÉZA (Bp., 1973) József Attila-díjas irodalomtörténész és író. A református egyetem elvégzése után, 2000-től irodalomtanárként, majd egy évtizedig a közigazgatásban, több minisztériumban dolgozott. Legutóbbi munkái: Errefelé sok a valóság (2019); Aki mindent másként lát (2018); Iránytű az emigrációban – Cs. Szabó László pályaképe (2018); Horizontmentés (2015); Gyermektelen írók a diktatúra idején (2013). Jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének alkotói ösztöndíjasa, a Magyar Írók Egyesületének tagja.