Bőrdzsekis Beethoven

„Hát itt vagyunk. Kicsit megtépázva, kicsit megerősödve, bukdácsolva, hibákat elkövetve és ezeket toldozgatva. De itt vagyunk még mindig. Mindannyian.”

Nem is olyan egyszerű oly módon egyesíteni a művészet különböző ágait, az írás csodáját, a rajzolás komplexitását és a zene csodálatos ívét, hogy a szerző közben tabuk nélkül mesél mobbingról, felnőtté válásról, örömteli és szomorú pillanatokról, a zongoratanítás szépségeiről. A Balaton-part vagy épp egy aranyló, őszi erdő festői gyönyörűséggel ábrázolt csendéletként lebeg ebben a súlyos mondanivalóval is rendelkező kötetben.

A novellák szereplői két lábbal a földön állva keresik a megnyugvást, a lehetőségeket, a kibúvókat, vagy éppen a kihívásokat. Egy zongoratanár szemüvegén keresztül látjuk őket, melynek bifokális lencséje egyúttal egy háromgyermekes édesanya saját történeteit is láttatni engedi.

A záróra előtti utolsó bevásárlásroham vagy egy beilleszkedésre képtelen após elhelyezésének kilátástalansága ugyanúgy téma itt, mint egy szülő halála, egy zongoraórán elcsattant pofon, vagy a szembenézés és küzdelem egy gyermek pszichés betegségével.

Léhmann Ágnes a szendvicsgeneráció nehézségeit, kérdéseit és gondolatait fűzi össze egyetlen dallammá, melyben sokan magukra ismerhetnek.